Babér

A babérfa Kis-Ázsiából származik és igen népszerű volt az antik világban. A görögöknél és a rómaiaknál a babérlevél a sikert, a bölcsességet és a dicsőséget szimbolizálta. A görögök babérkoszorúval ékesítették atlétáikat, a rómaiak pedig ugyanezt tették hadvezéreikkel. Apicius írásai szerint a babérlevelet már ebben az időben is használták főzéshez. Ma a babérfák a Földközi-tengeri vidékén nőnek, a legtöbb Törökországban. A babérolaj a fa gyümölcsének kipréselésével készül.

A babérlevél igen fűszeres, balzsamos és enyhén kesernyés illatot áraszt, mely emlékeztet a kámforra és a szerecsendióra. A friss babérlevél enyhén gyümölcsös aromával rendelkezik, és az íze keserűbb, mint a szárított levélé. A babérlevél akár három százalék illóolajat tartalmazhat.

A babérlevél levesek, húslé-alapok, hal- és húsételek ízesítője, különösen illik csirkéhez, bárányhoz, marhahúshoz, sertés- és vadhúsokhoz. Használják még ragukhoz, olyan egytálételekhez, mint az Osso buco és a Rajnai marhasült, továbbá húsos pitéhez, pástétomokhoz, vadas mártáshoz és a halhoz. Használhatjuk továbbá mártásokhoz, paradicsomszószhoz, bab -, lencse -, burgonya - (pl. csőbensült) és rizses ételekhez (piláf, rizottó). A fűszer jól kombinálható fejes- és kelkáposztával, de elengedhetetlen savanyításhoz és ruszli készítéséhez.

A babérlevéllel óvatosan bánjunk, mert igen intenzív íze van, mely csak a főzés során teljesedik ki. Ha túl sokat használunk belőle, elnyomhat egyéb ízeket. Fogyasztás előtt a babérlevelet távolítsuk el az ételből.