Borokabogyó

A borókabogyót már a kőkorszak óta használják húsok ízesítésére. A rómaiak nagyra becsülték a fűszert kulináris és gyógyászati értékeiért, de légtisztításra is használták. A boróka többféle faja nő Európában, Észak-Amerikában és Ázsiában. Nagy mennyiségű borókát szállít Magyarország és Olaszország a világ piacaira, általában a vad bogyókat gyűjtik be. A boróka az egyetlen fűszerfajta, mely tűlevelű fáról származik. Az éles, tűszerű levelek miatt a bogyók begyűjtése sokszor nehézkes. Erre megoldás, hogy lepedőket terítenek szét, a bogyókat pedig leverik. Fűszerként a szárított, érett, feketésbarna bogyókat használják.

A borókabogyó íze kissé kesernyés, fűszeres, aromás, enyhén faízű, terpentinre emlékeztető, gyantás. Ízében meleg és édes árnyalat is érezhető, mely a rózsaborsra emlékeztet. A bogyók egyharmad rész cukrot tartalmaznak, egy tizedrész gyantát és két százalék illóolajat.

Borókabogyóval fűszerezhetünk vadhúsból készült ételeket, ugyanakkor finomítja a marhahús, a bárány, a sertéshús és a belsőségek ízét is, különösen a borjúveséét. A fűszer adható még pástétomokhoz, savanyú káposztához, levesekhez, szószokhoz valamint savanyúságokhoz. A borókabogyó elengedhetetlen fűszere vadmártásoknak, pácleveknek (halhoz és sonkához), belőle készítik a gint, más likőröket és gyomorkeserűket.

A borókabogyó aromája gyorsan elillan, ezért használat előtt szétnyomják. A borókabogyót tálalás előtt el kell távolítani az ételből.