Camelia japonica

Egy fás szárú örökzöld vadon, lomberdőkben élő növény a kamélia. Az eredeti vadon élő kamélia magassága tizenöt méter is lehet, a kertészeti változatok két-három méter magasak. Számos szubtrópusi éghajlatú területen elterjedt, de a legtöbb faj őshazája Japán, Kína, India területei. A gyönyörű kamélia virágok már a kínai művészetnek a tizenegyedik században kedvelt témái voltak, megjelentek, festményeken, porcelánokon. A kaméliás hölgy című regény címszereplője rendszeresen kamélia virágot tartott a kezében. A növény a harangvirágúak rendjének és a teafélék családjának egy nemzetsége, melyben körülbelül száz fajt tartanak számon. Legtöbb köztük dísznövény, de akadnak közöttük haszonnövények is. Európába a tizennyolcadik században került át, és olyan területeken terjedt el, ahol viszonylag enyhébbek a telek. Az enyhébb európai vidékeken gyakran ültetik védett fekvésű területekre, ahol némely fajták fává is fejlődhetnek. Hazánkban inkább a konténerben nevelése ajánlott.
A kamélia (Camellia) jellemzése és gondozása
Egy nagyon népszerű cserje a kamélia, melynek az adja a különlegességét, hogy nem akkor virágzik, mint a többi virágzó cserje, hanem tél végén. A virágok színe fehér, rózsaszín, vagy piros. A díszcserjét nevelhetjük konténerben is, könnyen nevelhető, lehetőleg savas talajt kell számára biztosítani. A talaja legyen olyan, mint általában az erdei talajok melyekben sok a szerves anyag. Mivel erdei növény, legjobban az árnyékos helyen érzi magát, ám ha napos a hely, ahol neveljük és biztosított a rendszeres öntözése, akkor is szépen fejlődik. A vízpótlás, ha szükséges lehetőleg esővízzel történjen legjobb, ha közvetlenül kapja az esőt.
Mint a korán virágzó cserjék általában, a kamélia is késő nyáron és hozza a rügyeket, ebben az időszakban nem szabad hozzányúlni, nem szabad metszeni vagy alakítani, mert megakadályozzuk a cserje növekedését. A kamélia metszése tavasszal ajánlott, amikor a növény virágzása elmúlt, akkor lehet metszeni és alakítani.
A kamélia (Camellia) szaporítása
A dísznövény szaporítását végezhetjük magról, bujtással és oltással is. A magról szaporítás kockázatot jelenthet, mert a magról nőtt cserjék nem biztos, hogy olyanokká fejlődnek, mint az eredeti növény.
