Clivia

A klívia Dél-Afrikában őshonos, ott nagy kiterjedésű területeken, a fák árnyékától védve élnek legnagyobb számban. 

A növény levelei egy tőről nőnek, egy mellékgyökeres gyökérzetből kiindulva, nem gumós, hanem rizómás (föld alatti gyöktörzs) növény. Virágai tél közepén, végén nyílnak a levelek közepéből kiinduló virágszáron. Fontos tudnunk, hogy a klívia egésze mérgező, különösen a föld alatti szárrészei! Ha elvirágzik, bogyói pirosasra színeződnek, ezzel is jelzi, hogy mérgező.

A kertészek, főleg Japánban számos változatát kifejlesztették, így jöttek létre mini, csíkozott levelű, különböző színű virágokkal rendelkező egyedei, bár még mindig a hagyományos, méregzöld levelű, narancssárga virágú fajta a legelterjedtebb.

A klíviák a világos, napfénytől védett helyeket kedveli, hazájában is a fák árnyékában él. Nyáron a szobahőmérséklet megfelelő a számára, télen megelégszik a 8-10°C-os hőmérséklettel is. A morzsalékos, humuszban gazdag talajokat kedveli, földjét trágyázzuk rendszeresen! A túlöntözést nem viseli el, inkább hagyjuk a földjét két öntözés között kiszáradni. Tavasztól őszig, a növekedési időszakban is csak mérsékelten öntözzük, ősztől tavaszig pedig csak ritkán. Ha száraz levegőjű a lakásunk, akkor az a klíviának éppen ideális, hiszen nem kedveli a magas páratartalmú helyiségeket.

Nyáron kikerülhet a teraszra vagy az erkélyre, ám a tűző naptól óvjuk a leveleit, mert az a pusztulásához vezethet. Átültetése csupán két-háromévente esedékes, amikor kinőtte a cserepét. Ilyenkor leválaszthatjuk róla a sarjakat, ezeket ültessük külön cserepekbe.

Betegségei

Alapvetően a helyes tartás meghozza gyümölcsét, ebben az esetben nem hajlamos a betegségekre. A magas páratartalmú helyen tartás és a túlöntözés viszont levélhulláshoz vezet, ugyanúgy, mintha túl alacsony a hőmérséklet körülötte.

A kártevők közül leggyakrabban a gyapjastetű támadja meg, ellene vegyszeres lemosással védekezhetünk.

Virágoztatása

Ahhoz, hogy tél végén virágot hozzon, feltétlenül szükséges a téli hideghatás. Ehhez 10 °C-os hőmérsékletre van szükség, de az sem baj, ha kevesebb. Természetesen fagyérzékeny növény, tehát ügyeljünk rá, nehogy olyan helyiségbe állítsuk télire, ahol megfagyhat. A hideg helyiségben ritkán öntözzük csak. Egészen addig tartsuk ott, amíg a virágkezdemények meg nem jelentek, ekkor bevihetjük a melegebb helyiségbe, legalább 18 °C-os hőmérsékletű helyre állítva a cserepét. Elvirágzás után vágjuk le a virágszárat, és továbbra is csak mérsékelten öntözzük. Virágzás után is vigyük fűtetlen helyiségbe.

Nagyon fontos, hogy a karácsonyi kaktuszhoz hasonlóan, a klívia sem tűri, ha virágzás alatt mozgatjuk a cserepét, fontos, hogy a fény mindig ugyanarról az oldalról essen rá ezalatt az időszak alatt.

A legtöbb klívia virága narancssárga, de ma már kaphatóak világossárga, piros, fehér és rózsaszínben pompázó árnyalataik is.

Szaporítása

Magképződés esetén, virágzás után, szaporítható a magok elültetésével, ám a szaporítás legegyszerűbb módja a tőosztással történő szaporítás. A magról történő szaporítás sokkal bonyolultabb, és sikeressége is bizonytalan.

A fiatal növények első virágainak megjelenésére több évet is várnunk kell, ám az első virág megjelenése után évente hozza virágait, helyes gondozás mellett.