Csillagánizs

A csillagánizs Dél-Kínából és Észak-Vietnamból származik. Itt mintegy 3.000 éve ismerik és használják fűszerként főleg húsételekhez és levesekhez. Európában először a XVII. és a XVIII században használták, gyümölccsel kombinálva. Napjainkban a csillagánizs még mindig Kínából és Vietnamból érkezik, de termesztik már Jamaicában és a Fülöp-szigeteken is. Az örökzöld csillagánizsfa távoli rokonságban áll a szerecsendióval és akár 100 évig is elélhet. A nem egészen érett termést a napon szárítják és egészben vagy őrölt állapotban használják fűszerként.

A csillagánizs íze édeskés, aromás, kellemesen fűszeres, és ánizshoz hasonló, de emlékeztet még az édesgyökérre és az édesköményre. A csillagánizs öt százalék illóolajat tartalmaz, melynek fő eleme az anetol. Az ízanyagot a magház, nem pedig maga a mag tartalmazza. A csillagánizs több évig megőrzi aromáját.

A csillagánizs a kínai konyha egyik legfontosabb fűszere. Gyakran használják ragukhoz, páclevekhez. A csillagánizs a kínai öt-fűszer egyik alapanyaga, amit elsősorban baromfihoz és sertéshez használnak. A fűszert előszeretettel használják mind a thai, mind az indiai konyhában, de a vietnami Pho levesnek is elengedhetetlen alkotórésze. Jól kombinálható gumós zöldségekkel, póréhagymával, sütőtökkel, hallal és tenger gyümölcseivel. A csillagánizs kitűnő kompótokban, dzsemekben, chutney-ban, sült tésztákban és karácsonyi süteményekben. Remekül társítható körtével, fügével, gesztenyével, gyakran fűszerezik vele a forralt bort, valamint számos likőrféleséget. Dekoratív alakja miatt gyakran használják tálak díszítésére is.