Fokhagyma

A fokhagymát már a régi sumérok is használták 5.000 évvel ezelőtt. A fűszert valószínűleg a rómaiak hozták be Közép-Európába. Az antik világban a fokhagymát ételként, valamint gyógyszerként is ismerték. A régi egyiptomiak a fokhagymát szent növényként tisztelték és a fáraók sírjainak feltárása alapján tudjuk, hogy egész fokhagymafejek is megtalálhatóak voltak a temetkezési tárgyak között. A fokhagyma igen fontos a népi gyógyászatban és hiedelemben. Mivel közismert antibakteriális hatása, varázsnövénynek tartották. A népmesékben, mondákban olvashatjuk, hogy boszorkányok és az ördög elűzésére is alkalmas volt. Manapság a fokhagymát szinte mindenütt termesztik. A legnagyobb ültetvények Dél-Európában, Kaliforniában, Kínában és Tajvan szigetén vannak.

A fokhagyma íze a fajtájától függően az intenzív-erőstől az édeskésen fűszeresig nagyon sokféle lehet.

EGYÉB NEVEK:

Büdös hagyma, foghagyma

Mihez?

A fokhagyma jellegzetes ízt kölcsönöz salátáknak, szendvicskrémeknek, sajtos -, zöldséges -, gombás ételeknek, leveseknek, raguknak, egytálételeknek, tésztaételeknek, rizottónak, tojásételeknek, mindenféle húsételnek és természetesen halaknak. Sőt mi több, a fokhagyma nagyon jól illik édes ételekhez is, pl. Kaliforniában fokhagyma-dzsemet és a fokhagyma bort is készítenek.

A fokhagyma fogyasztható nyersen, főve és sütve. A savanyított fokhagyma különösen ízletes. Az érzékeny gyomrúak sokkal jobban tolerálják főtt állapotban. A főtt fokhagyma íze sokkal lágyabb, mint a nyersé.