Koriander

A koriander a földközi-tengeri régió keleti részéből származik, bár manapság már világszerte termesztik. Íze és gyógyhatása már mintegy 3.000 éve ismert, először az Ótestamentumban említik. A fáraók temetkezési helyein is találtak koriandermagot, és Hippokrátesz, a "gyógyászat atyja" már használta medicinaként. A rómaiak koriandert vittek magukkal hódító útjaikra, hogy kenyerüket fűszerezzék vele, és így terjedt el egész Európában. Az első fűszerek egyike volt, melyet átvittek Amerikába, és Massachusettsben már a XVII. században termesztették.

A koriandermag lágyan fűszeres, édes, diós, enyhén csípős, karakteres ízű. Kicsit emlékeztet a narancshéjra és a szegfűszegre. A levele igen népszerű Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában, míg Európában - érdekes módon - vagy szeretik, vagy irtóznak tőle az emberek. A levél és a mag íze teljesen különböző, a levél friss, fűszeres és enyhén citromos aromájú.

EGYÉB NEVEK:

Kínai petrezselyem, koriandrom

Mihez?

A friss korianderlevél alapvető fűszere több délkelet-ázsiai és latin-amerikai (Guacamole) ételnek. A magja klasszikus kenyérfűszer. Önmagában is használható, vagy ánizzsal, édesköménnyel vagy köménnyel kombinálva. A koriandermag finomabbá teszi a mézeskalácsot, de adható húsokhoz, baromfihoz és vadételekhez, vadas szószhoz is. A koriander szükséges még hal pácolásához, savanyúságok, chutney valamint páclevek ízesítéséhez.
A koriander elengedhetetlen különböző fűszerkeverékekben, ilyen például a curry, a garam masala, a dukka, baharat és a harissa. Sok indiai étel tartalmaz koriandert, általában szárított állapotban, római köménnyel kombinálva. A grúz konyhában a koriandert gyakran keverik kaporral és tárkonnyal.