Medvehagyma

A medvehagyma a liliomok családjának tagja. Már kora tavasszal megjelenik Nyugat- és Közép-Európa nedvesebb területein, erdőiben és a folyóvölgyeiben. Jótékony hatását és finom fűszeres aromáját már régóta ismerik. Az ősi germánok és kelták a füvet mind tápláló, mind gyógyászati hatása miatt kedvelték. A kelták különösen csaták előtt fogyasztották, hogy a harcokra erősek legyenek. A közhiedelem szerint a "medvehagyma" név onnan ered, hogy a medvék hosszú téli alvásukból felébredvén sok medvehagymát fogyasztanak annak érdekében, hogy visszanyerjék erejüket.

Noha a medvehagyma illata és íze első pillanatban a közönséges fokhagymára emlékeztet, annál sokkal kifinomultabb, és inkább a metélőhagymáéhoz hasonlítható. Nem tekinthetjük tehát fokhagymapótlónak, mivel íze összetettebb, mint a fokhagymáé.

EGYÉB NEVEK:

Vad fokhagyma, kígyóhagyma, poroszhagyma

Mihez?

A medvehagyma igen népszerű a nyugat- és közép-európai konyhákban. Tavasszal begyűjtik a medvehagyma leveleit, és közvetlenül fogyasztás előtt nyersen a meleg ételhez adják. Ellenkező esetben ugyanis elvész a fűszernövény jellegzetes íze. A medvehagyma tartósítható egyszerű mélyhűtéssel vagy, ha pesto-szerű mártást készítünk belőle.
A fűszernövény levesekben, salátákban, kenhető sajtkrémekben és mártásokban fejti ki legjobban ízét. A medvehagyma intenzív íze jól érvényesül hús- és szárnyas ételekben is. Különösen ízletes a medvehagymakrémmel töltött hús.