Metélőhagyma

A snidling valószínűleg Közép-Ázsiából származik és ismert volt már az ókori Rómában is, ahol zöld mártást készítettek belőle, melyet tojásételekkel vagy főtt hússal szolgáltak fel. A növény kulináris fűszernövényként szerepelt a középkori konyhákban. Mint a fokhagyma vagy a zöldhagyma, a metélőhagyma is a hagyma-család tagja. Ez a legkisebb "családtag". Noha a snidling nem gyógynövény, mégis igen gazdag A-, B- és C-vitaminban, tartalmaz még ásványi anyagokat és nyomelemeket. Más hagymafélével ellentétben, itt csak a földön felüli rész ehető. Kis vörös virága szintén fogyasztható. Manapság a snidling vadon is nő egész Európa és Észak-Amerika területén.

A metélőhagyma íze hasonló a vöröshagymáéhoz, de enyhébb nála.

EGYÉB NEVEK:

Snidling

Mihez?

A friss vagy fagyasztott metélőhagyma jóformán minden ételhez adható ízesítőként. A metélőhagyma ugyanakkor csak frissen tudja jellemző aromáját igazán kifejteni. Ne használjunk fonnyadt leveleket, melyeken sárga pöttyök vannak, vagy ha a levél hegye elszáradt. A frissen metélt metélőhagymát közvetlenül a fogyasztás előtt adjuk az ételhez. A növény finom ízt kölcsönöz a burgonyalevesnek, húsételeknek, ragunak, salátának és a burgonyasalátának. A metélőhagyma megkoronázza a tojásételeket, a juhtúrót és a fűszervajat is.
Sokféle ételt gazdagíthatunk snidlinggel. Kiváló sajttal és vajas kenyérrel. A fűszernövény kellemesen párosul ezen kívül tárkonnyal, turbolyával és petrezselyemmel is. E kombináció megtalálható a francia "Fine Herbs" fűszerkeverékben. Aki szereti az erős aromát, használja a nagyobb, vastagabb leveleket, a vékonyabb szálak enyhébb ízűek