Ki jogosult használni a "pálinka" szót, és kiderül az is, pontosan mit is nevezünk pálinkának.

"Egy butella pálinka nincsen aki megigya, megiszom én s víg leszek, soha meg sem öregszek."
(népi rigmus)
A butella nem más, mint pálinka tárolására szolgáló, kisméretű cserépedény, a hétköznapi szóhasználatban "butykosnak" is hívjuk. A francia bouteille - üvegpalack - szóból ered, az üvegformát utánzó alakja miatt. Készítésének virágkora a 19. század második felére esett. Alakja változatos: gömbölyű, ovális, lapos, henger, hasáb stb.

A pálinka szó használatáról

Kezdjük rögtön egy kis játékkal: neked melyik ország, (vagy melyik nép) jut az eszedbe az alábbi szavakról: whisky, vodka, ouzo, teqiula, grappa, konyak.
Szerintem mindegyiket kitaláltad, íme:
- Whisky: skót (ha az írekre gondoltál az is jó, csak akkor: whiskey)
- Vodka: orosz
- Ouzo: görög
- Tequila: mexikói
- Grappa: olasz
- Konyak (Cognac): francia

És a pálinka? Vajon mi jut eszedbe a pálinka szó hallatán?

Biztos vagyok benne, hogy erre is azonnal tudod a választ: természetesen az, hogy magyar. A pálinka ugyanis nemzeti kincs, hungarikum. Ezt erősíti meg a 2008-ban alkotott törvény a 2008. évi LXXIII. törvény pálinkáról (ha el szeretnéd olvasni, írd be a törvény számát a Google-ba és azonnal rátalálsz).

A pálinka Magyarország nemzeti itala, még az Európai Uniótól is megkaptuk a névhasználat kizárólagosságát miután megfelelt a vele szemben támasztott szigorú követelményeknek. 2002. július 1-től az Európai Unió területén belül pálinkának csak a Magyarország területén termett gyümölcsből, és itthon lefőzött párlatot nevezhetjük. Egyedül Ausztria kapott kivételt és jogot a barackpálinka név használatára négy tartományában.

Egy érdekes anekdota is kering a pálinka név használatával kapcsolatosan az Uniós tárgyalásokról: az elnevezésre Románia is igény tartott. Az Uniós panel előtt a román és a magyar delegáció vezetője küzdött, és a következő esemény zajlott le: arra a kérdésre, hogy ki hogyan tudja megindokolni saját álláspontját, mármint, hogy országa nyelvében ered a szó és országának volna kizárólagos joga ezt a szót használni, a magyar delegáció egyszerűen elővette román nyelv értelmező kéziszótárát. Ebben a palincă címszó alatt ez állt: "A palincă magyar eredetű, gyümölcsből erjesztéssel és lepárlással készülő szeszesital." Az Európai Uniós panel ezzel a kérdést eldöntöttnek tekintette.

Mit nevezünk pálinkának?

Biztosan neked is feltűnt már a boltokban, amikor a szeszes italokat nézegetted, hogy az alábbi szövegek szerepelnek az általad pálinkának vélt italokon: "párlat", "... ízű szeszesital" stb. Nos, hogy miért nem a pálinka szó szerepel rajta, ennek oka egyszerű:
Pálinkának ugyanis kizárólag olyan - megfelelő eljárással készített - 100%-ban gyümölcspárlat nevezhető, amelyet Magyarországon termett (nemes- és vad-) gyümölcsből készítettek, és amelynek cefrézését, párlását, érlelését és palackozását is Magyarországon végezték. Alkoholfoka legalább 37,5%-os, legfeljebb 86%. Sűrítményből, aszalványból, szárítmányból készült termék nem nevezhető pálinkának.

Ugyanígy törkölypálinkának is csak a megfelelő eljárással készített olyan törkölypárlat nevezhető, amelyet Magyarországon termett szőlő törkölyéből készítettek (törköly = préselt, száraz szőlő), és amelynek cefrézését, párlását, érlelését és palackozását is Magyarországon végezték. A törkölypálinka készítése során répa-, nád-, izo- vagy gyümölcscukorral javított szőlőtörköly, borseprő nem használható fel. Speciális fajtája még az aszútörköly pálinka, amely igazolhatóan 100%-os mértékben a Tokaji borvidék magyarországi termőhelyéről származó aszú készítéséhez felhasznált aszú szemek kipréselt tésztájából készült.
Közel sem nevezhető tehát a pálinka olcsó tömegitalnak hisz 100%-ban egészséges gyümölcsből készül. Az igazi pálinka egy sokoldalú ital, amiben azonnal fel lehet ismerni annak a gyümölcsnek az aromáját, melyből készítették. Ha bármilyen más illatot, szagot érzel, az biztosan gyártási hibát jelent. Sajnos még mindig elég sok olyan hulladékgyümölcsből készülő ital készül, amire leginkább az "agyonfőzött lábvíz" kifejezés illik.

"Mézespálinka" nincs!

Sem a pálinkát sem pedig a törkölypálinkát nem lehet ízesíteni, színezni, édesíteni. Ebből következik, hogy - a közhiedelemmel szemben - a "mézes" csak szeszesitalként forgalmazható a jelenlegi szabályok alapján, vagyis pálinkának semmiképp nem minősíthető a termék. A "mézes" eredetét az jellemzi, hogy a régi pálinkák eléggé karcosak "kemények" voltak. Azért, hogy a hölgyeknek is fogyasztható legyen - mivel más édesítőszer nem volt - mézzel tették fogyaszthatóbbá.

Pálinkaivás illemszabályai

Ime néhány illemszabály - a teljesség igénye nélkül - amit egy társas összejövetelen koccintáskor, üdvözléskor nem árt, ha figyelembe veszel: 

-Koccintáskor mindig nézz a partnered szemébe

- Addig ne nyúlj a pohárhoz, amíg a házigazda fel nem emelte poharát

- Ha férfi vagy és a házigazda a hölgyekkel koccint elıször, akkor várd meg türelmesen míg az összes hölggyel koccintott

- csak a közvetlen melletted lévőkkel koccints

- Azoknak pedig, akik távolabb vannak tőled, emeld egy picit magasra a poharad (és nézz a szemükbe) 

- ennyi is elég! (nem kell tehát átesni az asztal felett)

- A koccintást lehetőleg mindig az idősebb kezdeményezze (már ha szembetünően látszik a korkülönbség köztetek.

- A pohár fogásánál a kisujjad még csak véletlenül se emeld a magasba!

- Ha egy szónok az ünnepeltre emeli a poharát, akkor illik koccintani és inni (bizonyos esetekben pedig felállni.

- Ne feledd: nem illik egyből a gallér mögé lehúzni az italt 

"iszik szegény, iszik beteg, 

iszik aggastyán és gyerek, 

iszik főpap, iszik dékán, 

iszik húgom, néném, bátyám, 

iszik apám, iszik anyám, 

iszik minden egyáltalán,

iszik száz és iszik ezer, 

egész világ nyakal, vedel." 

Carmina Burana -  részlet :Míg kocsmában jól időzünk...

Ford.: Weöres Sándor)

A koccintás története 

"Összecsendül két pohár, 

muzsikája csengve száll" 

-énekelte korábban Vámosi János, de vajon tudta-e, hogy hogyan alakult ki a koccintás és mi a pontos története? Nem valószínő, hogy tudta, legfeljebb csak sejtései lehettek róla, ugyanis nincsenek bizonyított források arra vonatkozóan, hogy hogyan alakult ki. Találgatások, feltételezések persze léteznek, lehet hogy ezek között ott az igazság...

-Napjainkban a koccintás az üdvözlés egyik sajátos formája olyan, mint pl. a kézfogás vagy a kalap megemelése, ám ezen üdvözlési formáknál mégis sokkal ünnepélyesebbnek, szertartásosabbnak érezzük. 

Hogy pontosan miért? Az igazság az, hogy ez az ünnepélyesség önmagában is utal arra, hogyvalamikor minden bizonnyal nagyobb súlya, jelentősége volt a poharak összecsendítésének. Helyesebben: valamikor jelentett valamit az, amit ma csak megszokásból és - látszólag - értelmetlenül csinálunk. 

1. Csak azért, hogy halljuk is?

Mivel az ital több fontos érzékünkre, így a látásra, szaglásra és ízlelésre van hatással, ezért a "vájtfülőek" kitalálták: vezessék be a koccintást, hogy mégegy további érzékünkre, a hallásra is hasson.Itt jegyeznénk meg: ha eleget iszunk, akkor még az egyensúlyérzékünkre is jelentős hatással lehet, nem valószínű tehát hogy emiatt vezették be ezt az aktust. 

2. A sötét középkorból? Egy másik magyarázat a középkorra teszi a kialakulását. Mikor a felek egymás egészségére ittak, ezt szó szerint értették:bizony azért koccintottak, hogy ez az egészség meg is maradjon. Akkoriban ugyanis igencsak elterjedt volt az a szokás, hogy a kevésbé szimpatikus emberek egyszerően megmérgezzék egymást, erre pedig kiváló ötlet volt, ha egyszerűen mérget csempésztek egymás italába. Mivel a víz amúgy is ártalmas volt az egészségre, a bor, mint a halál közvetítésének eszköze ideális volt. A bizalom jeléül a házigazda áttöltött egy keveset az italból a saját poharába és meghúzta azt. Ha nem fordult le a székről, akkor minden rendben volt, mehetett tovább a buli... Igen ám, de már ekkor is voltak különc emberek, akik megbíztak agazdában és egyszerűen nem tartottak igényt erre a próbára. Amikor a házigazda át akarta önteni a nedűt a poharukba, egyszerűen hozzáütötték a poharat/kelyhet a házigazda ivóalkalmatosságához, jelezve, hogy megbíznak benne és nem tartanak igényt a szolgáltatásra. Így vált a koccintás - ezen verzió szerint - a bizalom jelévé.Valóságban azonban az átöntögetés helyett sokáig inkább az volt a szokás, hogy egy pohárból vagy kupából ittak, és aki külön poharat (vagy kupát) kért magának az vérig sértette a társaságot (na ekkor már jó esélye volt, hogy tényleg elteszik láb alól). Később, amikor rászoktak arra, hogy külön pohárból isznak, azösszeérintéssel tettek úgy, mintha egy kupából innának.

3. Szerződés megkötve...A harmadik verzió is a középkorra vezethető vissza. Mivel a nép írástudatlan volt, jobban hittekaz adott szónak, mint a papírra leírt dolgoknak (mivel nem tudtak olvasni, nem tulajdonítottakjelentıséget a papírnak). Ezért amikor vettek vagy eladtak valamit, "áldomást" ittak rá, amivelaz ügylet megkérdıjelezhetetlen érvényővé vált. Minden alkudozás, egyezség végén jött az áldomás, vagyis nem csak adásvétel esetén, hanem pl. akkor is, ha mesterembert fogadtak vagy cselédet vettek fel.Eszerint tehát a koccintás egyfajta jogi helyzetből szivárgott be a magánéletbe, aminek máig megvan a jele, de sokaknak fel sem tűnik: ne feledd, hogy társaságban egy-egy fontosabb, nyomatékosabb résznél, amikor valamilyen dolog kiemelésre méltó, nem egyszer hangzik el az "Erre iszunk!" kifejezés. 

4. Mi van idehaza, avagy a magyar hagyományok... Köztudomású, hogy szerény nemzetünk nem veti meg az alkoholt, mondjuk ki: ivós nép vagyunk. A magyar néprajzban azonban nincs nyoma "mérgezős" sztoriknak, ezért mindenképp egyfajta szerződéskötés szentesítése volt a cél a koccintással (az "erre iszunk" kifejezés itt is megállta a helyét). Úgy gondolták,hogy a koccintás, egyfajta bizalom jele (mint a kézfogásé), ami azt jelezte, hogy megbékültek egymással, elfogadják egymás szándékát (és persze nem mérgezik meg egymást, helyette inkább jól berúgnak).Nem volt mindegy az sem, hogy hogyan történik a koccintás: Fontos volt, hogy a pohár oldalával és Ne a fenekével koccintsanak, mert ha valaki a pohár fenekével koccintott, akkor az azt jelentette, hogy a többi embert - vagyis a partnereket - lenézi. 

  Vajon miért épp a koccintás? Felvetődik a kérdés, vajon mi volt az oka annak, hogy elődeink a poharak, kupák összeérintését ilyenjogszerűnek tekintették? Talán az, hogy a világban általános vélekedés volt (és ma is az), hogy az érintésnek varázsereje van, és egyfajta életerőt sugároz - lehet ebben valami, gondolj csak bele, hogy pl. a kézfogásnak vagy a csóknak is micsoda jelentősége van két ember között. Valószínő tehát, hogy az érintés által létrehozott "lélekcsere" gondolata áll a poharak összekoccintásának hátterében is. Azok, akik poharukat összekoccintják, kifejezésre juttatják az együttműködést egymással, vagyis minden vitát (háborút)lezárnak, megpecsételik a békét. Baráti poharazgatás közben pedig ennek az emléke cseng vissza.

  Magyar ember sörrel nem koccint - vagy mégis?

Nem lehet elmenni a magyarok sörrel való koccintása (vagy éppen nem koccintása mellett). "Magyar ember sörrel nem koccint" tartja, vagy tartotta a mondás. Ismert, hogy ez a hagyomány a 13 aradi vértanú 1849-esoktóberi kivégzéséhez köthetı: állítólag ugyanis az osztrákok az aradi vértanúk kivégzését sörrel ünnepelték meg. Bár ezt az állítást egyetlen történelmi forrás sem támasztotta eddig alá, (sőt inkább cáfolatok vannak,de ebbe most nem megyünk bele), tény hogy sok magyar ebből kifolyólag a sörrel nem koccint. Volt (van) egy olyan vélekedés is, hogy ez a szokás 150 év elteltével elévül (vagyis 1999. október 6-a óta minden magyar ember azzal koccint, amivel csak akar). Tény viszont az, hogy ez a hagyomány széles körben ismert (volt).Mi lehet mégis emögött, hogy a sörrel koccintás tilalma ilyen széles körben ismert? Erről is többféle vélekedés látott napvilágot: 

Az egyik ilyen, hogy ezt az egészet a borkereskedők találták ki akkor, amikor az országban megjelent a sörfogyasztás, így buzdítván az igaz magyarokat a borfogyasztásra .

Egy másik magyarázat szerint a Monarchia felbomlásakor elapadtak a sörforrások, helyette megmaradt a bor a magyarnak, vagyis nem sörrel, hanem borral koccintott .

A harmadik pedig az, hogy ez a szokás tulajdonképpen nem is olyan régi: mivel az elsőírásos feljegyzések a rendszerváltás körül jelentek meg, ezen verzió szerint a felerősödő nemzeti érzelmek válthattak ki ilyen hagyományt.  

Sok honfitársunk tehát - dacból vagy megszokásból - a mai napig tartja ezt a szokást, vagyis nem hajlandó sörrel koccintani, míg mások azt mondják, hogy 150 év elteltével, vagyis 1999. óta ez már nem érvényes (míg voltak olyanok is, akik korábban sem tették magukévá ezt a hagyományt). S hogy ki, hogy cselekszik, ezt mindenkinek a lelkiismeretére bízzuk. 

Egy biztos: ezt a vitát nem mi fogjuk eldönteni a sörivók helyett...Nekünk pálinkabarátoknak ebből a szempontból könnyű dolgunk van:pálinkával nem hogy nem illik, hanem kötelező a koccintás! 

Forrás: palinkanet.com

Pálinkafajták.

Milyen különleges pálinkafajták vannak?
Nézzük meg, hogy milyen különleges pálinkafajtákat különböztethetünk meg egymástól:

1. Kisüsti pálinka
Kisüsti pálinka az a gyümölcs- és törkölypálinka, amelyet legfeljebb 1000 liter űrtartalmú, rézfelületet is tartalmazó lepárló berendezésben, legalább kétszeri szakaszos lepárlással állítottak elő.

2. Érlelt pálinka
Az a gyümölcs- és törkölypálinka, amelyet legalább 3 hónapig érleltek 1000 liternél kisebb, vagy legalább 6 hónapig érleltek 1000 literes vagy annál nagyobb térfogatú fahordóban. Érlelt pálinkák esetében csak az azonos megnevezésű érlelt pálinkák elegyíthetők, de érlelési időnek csak a legfiatalabb érlelt pálinka érlelési idejét lehet feltüntetni a címkén. Az érlelés időtartamát és a termék korát a címkén fel lehet tüntetni, és utalni lehet a fahordó anyagára is. Az érlelés időtartamát az érlelés helyszínén ellenőrizhető módon dokumentálni kell.

3. Ópálinka
Az a gyümölcs- és törkölypálinka, amelyet legalább 1 évig érleltek 1000 liternél kisebb, vagy legalább 2 évig érleltek 1000 literes, vagy annál nagyobb térfogatú fahordóban. Az érlelés időtartamát az érlelés helyszínén, ellenőrizhető módon dokumentálni kell.

4. Gyümölcságyon érlelt pálinka vagy ágyas pálinka
Az a gyümölcspálinka, amelyet gyümölccsel együtt érleltek legalább 3 hónapig. A gyümölcságy a pálinka fajtájával azonos, ha egy gyümölcs megnevezésével jelölik, illetve tartalmazhat többfajta gyümölcsöt, de ebben az esetben csak vegyes gyümölcs ágyaspálinkának nevezhető. 100 liter gyümölcságyon érlelt pálinkához vagy ágyas pálinkához legalább 10 kg érett, vagy legalább 5 kg aszalt gyümölcsöt kell felhasználni. A palack címkéjén a nettó pálinka mennyiséget kell feltüntetni.

Miből is lesz pálinka?
Ahogy már leírtuk, a pálinka 100%-ban Magyarországon termett (nemes- és vad-) gyümölcsből készülő ital.

A termesztett gyümölcs fajtája szerint a pálinka lehet:

szilvapálinka
sárgabarack pálinka,
őszibarack pálinka,
meggypálinka,
körtepálinka,
cseresznye pálinka,
málnapálinka 
sárgabarack pálinka, 
őszibarack pálinka
almapálinka
birsalma pálinka
ribizli pálinka
eper pálinka
szeder pálinka
málna pálinka

Vegyes gyümölcsből készült pálinkák: Ilyen pálinkát az ország egész területén főznek. A termelők szeretik, mert a gyümölcsöket érésük sorrendjében egy erjesztőbe gyűjtik, majd megfőzetik a pálinkát.

Vadon termő gyümölcsökből készült pálinkák
A vadgyümölcsből készült pálinkák igen ritkák, így a piacon igazi különlegességnek számítanak. Ilyen pálinkák:

vadalmapálinka (az Őrségben)

vadcseresznye pálinka (a Zemplénben, Hegyközben főzik)

vadkörte (vackor) már nagyobb számban fordul elő, erdős helyeken, legelőkön gyakran megtalálható.

kökény, amely a fagyok előtt fanyar, savanyú ízű, de a fagyok hatására - miután megcsípte a dér - édeskés ízűvé válik. Ekkor leszedve készíthetnek belőle pálinkát, mely a különleges ízek kedvelőinek okozhat élvezetet. 

bodzapálinka

csipkebogyó pálinka, melyből teát, lekvárt is készítenek, de pálinka készítéséhez is remek alapanyagot szolgáltat. 

som pálinka

És itt álljunk meg néhány szó erejéig......tegyünk említést az eredetvédelemről!
Azt már tudod, hogy pálinka, mint kifejezés 2002. július 1. óta Magyarországhoz kötött. Egy kisebb termékcsoport védettségére alakult ki a földrajzi eredetvédelem. Ez a védelem a tájegységek jellegzetességeit védi.
A Lisszaboni megállapodás (1982) rögzíti a földrajzi eredet megjelölések lajstromát is Európában. Hazánk ebben a felsorolásban több földrajzi védettséggel rendelkező élelmiszerrel képviselteti magát, amelyek elsősorban a borok (Tokaji, Villányi, Egri stb.) és a pálinkák. A termékek a földrajzi helynek köszönhetően sajátos minőséggel, hírnévvel, egyedi jegyekkel rendelkeznek.
Hazánkban eredetvédett pálinka pl. a Szatmári szilvapálinka, Szabolcsi almapálinka, Gönci barackpálinka, Kecskeméti barackpálinka, Békési szilvapálinka és az Újfehértói meggypálinka.

Hogyan kóstoljuk a pálinkát?

"A pálinka gonosz ital,

aki issza korán elhal

ki nem issza az is meghal. 

Így is úgy is elpusztulunk,

akkor meg hát mért ne igyunk."

(népi mondóka)

HOGYAN KÓSTOLD A PÁLINKÁT?

avagy mi az a néhány egyszerű dolog, amivel emelheted a pálinkafogyasztás élményét és a társas összejövetelek hangulatát!

A pálinkafogyasztás a mi felfogásunkban a kulturált és mértékletes alkoholfogyasztást jelenti. A pálinkafogyasztásnak is megvannak a maga szabályai. Nem mindegy, hogy miből, milyen minőségűt és hogyan iszol! 

 Íme néhány aranyszabály.

1. El a hűtőtől!

Mi magyarok valamilyen oknál fogva minden röviditalt előszeretettel lehűtünk. Ez a pálinkánál nem jó! Első és legfontosabb "szabály", hogy a pálinkát tedd jó messze a hűtőtől. Igazából kb. 18-20 fokosan, vagyis "szobahőmérsékleten" az igazi, így adja ki ugyanis a gyümölcs ízét, finom aromáját. Hidegen csak az alkohol illata érvényesül, vagyis "bezáródnak", míg ha túl melegen fogyasztod, akkor pedig gyorsan eltűnnek az illatok.

2.Színe

Mielőtt megkóstolod, nézd meg a látványt: a jó pálinka homogén, átlátszó. Persze ez alól az ágyas és az érlelt pálinkák kivételek, előbbi esetében a gyümölcságy módosítja a színét, az érlelt pálinka színe pedig a halvány sárgától a sötét sárgáig változhat (ugye tudod, hogy mézes pedig nincs!). 

Tipp! Kapcsold le a villanyt, gyújts egy gyertyát, és körkörösen forgasd az italt a gyertya fényében: figyeld meg a kirajzolódó gliceringyűrűt, ami az ital testes mivoltát mutatja! 

3. Illata

Ez tetszeni fog! Hogyan tudod megállapítani, hogy valóban gyümölcsből készült-e az, amit iszol (vagy épp inni készülsz)? Ha "beleszagolsz" az italba, és érzed a gyümölcsízt, akkor már van remény. Ha viszontbelenyúlsz, és a tenyeredre kensz néhány cseppet (előtte azért moss kezet), majd miután elillan az alkohol és megszagolod a tenyered: ha ezután is a gyümölcs illatát érzed, akkor biztos lehetsz benne, hogy valódi. Ha aroma lenne benne, akkor az alkohollal együttelillanna. 

Ennek pepitája a szárazteszt: miután megittad a pálinkát célszerű, ha 5-10 percre félreteszed a poharat, majd ezt követően - ha valódi pálinkával van dolgod - a pohárba beleszagolva kellemes, gyümölcsös illatot érezhetsz.

Van egy dolog az illattal kapcsolatosan, amit feltétlenül tudnod kell: a pálinkafőzés során az elején és a végén nemkívánatos párlatok keletkeznek (ami a kettő között van, az az igazi...). Az előpárlat - vagy más néven "rézeleje" - metilalkoholt tartalmaz, ami nem kerülhet bele a pálinkába - ekkor az anyag ragasztószagú, karcos ízű. Könnyen felismerheted az utópárlatot is, ez ugyanis kozmaolajokat tartalmaz, vagyis odakozmált, kátrányos, büdös szaga és íze van a párlatnak.

4.Miből igyál 

- a stampedlis pohár már a múlté!  Felejtsd el a régi, stampedlis poharakat. Az igazi pálinkáspohár - nem véletlenül - tulipánformájú. Célszerű, ha az öblös rész maximum feléig töltöd a pálinkát, ekkor ugyanis teret hagysz az illatoknak. Az öblös rész elég párolgási felületet ad az italnak, az illatokat pedig a szűk felső rész egyenesen az orrodba irányítja.Először lassan hintáztasd, körkörösen mozgasd a poharat - fontos, hogy ne csinálj benne "forgószelet", mint azt sokan teszik, mert ilyenkor az alkohol illata kerül előtérbe, nem pedig a lényeg - majd szagolj bele, ekkor már érezheted a tiszta gyümölcs aromáját.

5. Húzd le mindet kontra apró kortyonként...

Ha a fentiekkel megvagy, jöhet a kóstolás, de ne feledd: ne azonnal a gallér mögé...! Szoktasd magad hozzá, hogy két-három apró kortyonként fogyasztod el, ekkor jön ki ugyanis a tiszta gyümölcsíz. Hidd el ez csak először nehéz, hamar "legyűröd" a rossz beidegződést, nevezetesen, hogy egyből lehúzod! Az élmény kárpótolni fog ezért! Ha bátrabb vagy, miután lenyelted, vegyél egy jó levegőt és fújd ki az orrodon: ekkor a teljes garatodban érzed az ízvilágot. 

Kóstolásnál mindig tartsd szem előtt az alábbiakat:

 Ha többféle pálinkát kóstolsz, mindig a kevésbé intenzív íztől haladj az intenzívebbek felé

 Ha kóstolón veszel részt célszerű nem éhgyomorral tenni ezt, ekkor ugyanis az alkohol hamar ledönthet

 Pálinkakóstolónál sajt, rágcsálnivaló, ásványvíz segíthet, így pihenőt tartasz a különböző ízek között

 Használj pálinka kiöntőt: ezzel nemcsak hogy pontosabb mennyiségeket tudsz magadnak önteni, de az élményt is fokozod.

Mennyit kóstolj?

Tudnod kell, hogy - a borral ellentétben - a pálinkát mindig le kell nyelni. Ettől függetlenül két centekkel számolva 7-8 pálinkát úgy el tudsz fogyasztani, hogy nem történik bajod, képben maradsz. Ehhez még az is hozzátartozik, hogy az ízlelőbimbóid is csak ennyit bírnak megkülönböztetni egymástól. Ha a fentieket megfogadod, garantáltan igazi élményekben lesz részed! 

Kívánunk hozzá felhőtlen társas összejöveteleket, baráti beszélgetéseket! Egészségedre!

"Egy kupica reggelire,

Abból bajod nem lehet,

A magyarnak csak ez adhat ihletet.

"(Magna Cum Laude)