Rómaikömény

A római köménynek, mely Nyugat-Ázsiából származik, hosszú története van. Az egyiptomiak már több mint 5.000 éve ismerték. A fűszer nyomait megtalálták a piramisokban lévő temetkezési kamrákban. Fontos fűszere volt az ókori görög és a római konyhának is. Ma a római köményt elsődlegesen Indiában, Iránban, Indonéziában, Kínában és a Földközi-tenger déli vidékein termesztik. A fűszer rokonságban áll a köménymaggal, az ánizzsal, a kaporral, és az édesköménnyel. A növény szárított magvait használtják fűszerezésre.

A római kömény erősen aromás, erős, keserű és átható ízű, némi édeskés és földízű árnyalattal. Noha külsőleg nagyon hasonlít a köménymagra, az íze egészen más. A mag négy százalék illóolajat is tartalmazhat.

EGYÉB NEVEK:

Kumin, fehér kömény, borsos kömény

Mihez?

A római kömény fontos alkotóeleme különféle fűszerkeverékeknek, mint például a garam masalának, a panch phoronnak és a currynek. A fűszer sok indiai ételben megtalálható, melyekben általában pirított állapotban, korianderrel kombinálva szerepel. A kömény állandó szereplője az észak-afrikai, az arab és a mexikói konyhának. Adják kuszkuszhoz, tajine-hoz, a chili con carne-hoz, hüvelyesekhez, burgonyához, rizshez, fejes- és kelkáposztához, sütőtökhöz és padlizsánhoz. A fűszer egyedülálló íze nagyon jól illik a falafelhez, a humuszhoz, a csípős curryhez, ragukhoz, levesekhez, salátákhoz, hal-, szárnyas -, bárány- és sertésételekhez, valamint hurkafélékhez. Alkalmazzák még kenyérhez, sajtokhoz, chutney-hoz és dipszószokhoz.
Intenzív íze miatt a kömény adagolásánál legyünk óvatosak. Ha felhasználás előtt megpirítjuk, elveszti erős ízét, és enyhébb, diós íze lesz.